2009. december 15., kedd

Gáll Erwin – Gergely Balázs: Kolozsvár születése. Régészeti adatok a város 10-13. századi történetéhez




Ajánlás

Gáll Erwin – Gergely Balázs:
Kolozsvár születése. Régészeti adatok a város 10-13. századi történetéhez
c. kötethez


Kolozsvár a közép-európai régió egyik legfontosabb városa. Szellemi kisugárzása ezer esztendeje meghatározó tényezője volt a régió történetének. A város területe az őskor óta lakott volt, jelezvén azt a földrajzi szempontból is fontos szerepet, amelyet napjainkig betölt.
Különösen értékesek számunkra azok az adatok, amelyek a középkori város 10-13. századi előzményeit tárják elénk. Erről az időszakról írott források csak nagyon gyéren állnak a rendelkezésünkre, s azok értelmezése is nehézségekbe ütközik. Éppen ezért nélkülözhetetlenek a város területén előkerült régészeti leletek. A szerzők ezeket gyűjtötték csokorba, s tették közzé.. Munkájuk hiánypótló, mert a korábbi szakirodalomban itt-ott elszórt adatokat ehhez hasonló egységben még egyetlen mű sem tárgyalta. Részletesen taglalják a város környékének földrajzi viszonyait, előtörténetét, s a kevés írott forrást is. Munkájuk értékes része a város területén talált 10-13. századi temetők kutatástörténetének ismertetése. Kárpát-medencei összehasonlításban is kiemelkedő fontosságú e temetők bemutatása, a temetkezési szokások vizsgálata. A temetők leletanyag számos közvetlen szállal kapcsolódik nemcsak a tágabb környék, de az egész korabeli magyarság régészeti emlékanyagához is, annak elválaszthatatlan részét alkotván. E leletek segítségével rajzolták meg plasztikusan a „Kincses Város” előzményének kora középkori történetét. Legalább ennyire fontos a munkához kapcsolódó katalógus. Ennek segítségével bármely kutató vagy a város történetének e korszakában elmélyedni kívánó érdeklődő kétségtelen hitelességű képet alkothat e számos helyen vitatott történelmi korszak hagyatékáról. Mindenképpen örvendetes, hogy a Szerzők a komplexitás jegyében a lehetőségek határain belül törekedtek arra is, hogy a szűkös emlékanyagot antropológussal és archaeozoológussal is megvizsgáltassák.
Mindezek értelmében e munkát alapvető fontosságú forrásműnek tartom, nemcsak Erdély, de az egész magyarság története szempontjából is, s a Szerzőknek ez úton is gratulálok a színvonalas munkához. Ahhoz a könyvhöz, amely szakmai eredményei mellett egyszersmint tudománytörténeti jelentőségű munkának is tekinthető. Bármily hihetetlen ugyanis, de az elsőként 1834-ben felfedezett benepusztai honfoglalás kori magyar sír megtalálása és közzététele óta eltelt 175 esztendő múltán ez az első Erdélyben, magyar nyelven megjelent,  honfoglalás és államalapítás kori sírokat és temetőket közlő és elemző önálló monográfia. Köszönet és elismerés érte!





Dr. Révész László

tudományos főmunkatárs, Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest)
tanszékvezető egyetemi docens (Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszék)



Budapest-Szeged, 2009. 10. 02.


Erdélyi Múzeum-Egyesület

...

2009. december 14., hétfő

Állásfoglalás




A kolozsvári Főtér átalakítása új helyzet elé állította a helybeli magyar és román közösséget. Az új arculatú Főtér – az eredeti elképzelések szerint – olyan színvonalas és igényes közösségi programok helyszínévé kellene váljon, amelyek Kolozsvár szellemiségéhez, Erdély fővárosának központjához illőek.

A sebtében átadott új Főtér, a városvezetés szerint, új rendezvényekre is alkalmas immár. Így az átadást követően rögtön kihirdették, hogy Kolozsvár szívében bécsi mintára szerveznek karácsonyi programokat advent időszakában, felkérve a magyar közösség képviseletét is, állítson össze megfelelő műsorszámokat erre az eseménysorozatra.
Az előkészületekkel egy időben az RMDSZ-es városi tanácsosok felhívták a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzatnak egy korábbi határozata értelmében, a Főtéren vagy a város más közterületén, kizárólag a városi Tanács erre vonatkozó döntése alapján lehet rendezvényt szervezni. E 2002/210-es határozatról az elmúlt hetek kampánylázában megfeledkeztek az önkormányzat vezetői. Továbbá, a hatályos műemlékvédelmi törvény értelmében, a templomként szolgáló műemléképületek körüli területen bármely rendezvény megszervezésére kizárólag az érintett egyház képviselőinek beleegyezésével kerülhet sor. Az RMDSZ-es képviselők által felmutatott határozat rendelkezéseit semmibe véve, a felújított Főtéren jelenleg, sajnos, botrányos jelenségnek lehetünk tanúi: amit bécsi mintára terveztek és amiről sokan azt gondoltuk, hogy ízléses, bensőséges és jó hangulatú esemény lesz, közönséges balkáni zsibvásárrá alakult. Minősíthetetlen színvonalú zenei kínálat harsogja be a Főteret, ellehetetlenítve a közeli Szent Mihály-templomban zajló délutáni miséket. Sokan most döbbennek rá, hogy nem ilyen Főteret akartak. Az avatás utáni napokban és most is úgy gondoljuk, hogy igen, a teret élettel kell megtölteni, de nem így. Nem hivalkodó, hangos tömegrendezvényeket, hanem igényes, csendes és minőségi kulturális rendezvényeket akarunk. A kolozsvári Főtér, az erdélyi magyarság jelképes főtere, nem válhat piaci zsibvásárrá.
Tekintettel az elmúlt napok keserű tapasztalatára, valamint az említett önkormányzati határozat és a vonatkozó törvények rendelkezéseire, a továbbiakban elhatárolódunk az ilyenfajta tömegrendezvényektől és csak olyan minőségi kulturális események szervezését tarjuk elfogadhatónak ezen a helyen, amelyek illenek a hely szellemiségéhez, a történelmi belváros hangulatához, nem zavarják az egyházi szertartásokat valamint a környék lakóit.
Kolozsvár, 2009. december 5.

Adorjáni Dezső Zoltán A Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház püspöke
Bálint Benczédi Ferenc az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke
Pap Géza az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Tonk István az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka
Kötő József parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosa
László Attila az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke
Gergely Balázs az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének elnöke
Csoma Botond az RMDSZ városi tanácsi frakciójának vezetője
Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ Szabadelvű Kör elnöke
Molnos Lajos az RMDSZ Kolozs megyei szerveztének ügyvezető elnöke
Horváth Anna az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének alelnöke
Kiss – Budai Tibor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének alelnöke
Bodó Barna a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke
Dáné Tibor Kálmán az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke
Egyed Ákos az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke
Kató Béla a Sapientia Alapítvány elnöke
Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság elnöke
Sipos Gábor az Erdélyi Múzeum Egyesület alelnöke
Sándor Krisztina a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke
Zsigmond József a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke

2009. december 4., péntek

Adventi gyertyagyújtás a Főtéren



Felhívás

Advent a karácsonyt megelőző várakozás és az ünnepre való felkészülés áldott időszaka. Ezen a négy héten keresztül a kolozsvári magyarok közös felkészülését hivatott segíteni az a rendezvénysorozat, melyet a Főtéren szervezünk vasárnaponként 19 órától.
Most vasárnap a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffi Gyula Énekkara énekel, Majó Julianna karnagy vezetésével, illetve áhítatot tart Rácz Norbert kolozsvári unitárius lelkész. Szeretettel várjuk tehát mindannyiukat, felekezeti hovatartozástól függetlenül, vasárnap du. 7 órára a Főtérre.

2009. december 2., szerda

EMNT állásfoglalás a romániai elnökválasztás tárgyában

           Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége sajnálattal állapítja meg, hogy felhívása az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívására és közös álláspont kialakítására a romániai elnökválasztás kérdésében eredménytelen maradt.

           A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői végig a párt belügyének tekintették az államelnök-választással kapcsolatos összes döntést, és elzárkóztak a konzultációktól mind a jelöltállítás során, mind a második fordulóban kialakítandó álláspont esetében. Magatartásuk azt, a többek által megfogalmazott vádat igazolja, hogy az EP-választások alkalmával kialakított Magyar Összefogás csak konjunkturális megoldást jelentett számukra és nem egy hosszú távú stratégiai együttműködés kezdetét az erdélyi magyarság fontosabb célkitűzéseinek elérése érdekében. Ez azért is sajnálatos, mert az RMDSZ még mindig a parlamenti képviselet monopóliumával rendelkezik, és a pártérdeket a nemzeti érdek elé helyező gyakorlata a jövőben sem összefogni, hanem inkább megosztani fogja az erdélyi magyarságot.

          Határozott álláspontunk, hogy sokszínű erdélyi magyar társadalmunkban, ahol a politikai pluralizmus intézményesen létezik, a fontosabb politikai szereplők számára nem csak lehetőség, hanem szükségszerűség és a választókkal szembeni erkölcsi kötelesség a közösség jövőjét érintő kérdésekben egyeztetni és megegyezésre törekedni. Szomorúan állapítjuk meg, hogy jelenleg a politikai szekértáborok vezetőinek kibékíthetetlennek tűnő szembenállása felülhaladja ezt az imperatívuszt, kiszolgáltatva közösségünk tagjait a többségi pártok önző érdekeinek.

          A közvéleménykutatások adatai visszaigazolják a magyar politikai elit egyeztetési képtelenségét: az elnökválasztás kérdésében az erdélyi magyarság megosztott. Egységes ajánlat hiányában ez természetes.

          Az egyik tábor – az RMDSZ-vezérkar hivatalos álláspontját magáévá téve – hinni akar a posztkommunizmus stigmáját magán viselő szociáldemokrata jelölt megtérésében és abban az újfajta politizálást előrevetítő ígéretben, amelynek marketing-arca a sikeres szebeni, ráadásul német származású polgármester. Meggondolandó, hogy a közösségi autonómiák kérdésében az elmúlt évtizedben szemérmesen hallgató Klaus Johannis vezette kormány jelent-e megoldást az erdélyi magyarság számára, vagy a Mircea Geoană körüli, magyarbarátsággal alig, de korrupcióval annál inkább vádolható érdekcsoportok kerekednek felül.

          A másik tábor – belső meggyőződés által vezérelve vagy a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének megnyilvánulásai nyomán  – Traian Băsescu jelenlegi elnök újraválasztásában látja a kisebbik rosszat, és a romániai kommunizmus bűneit hivatalosan elítélő gesztusáért hajlamos ideiglenesen zárójelbe tenni a Székelyföld területi autonómiáját elutasító vagy a parlamenti demokráciát autokratikus elnöki rendszerrel felülíró elnöki praktikákat. Ezen álláspont mellett szól továbbá az az európai demokráciákban meghonosodott gyakorlat, miszerint közös ideológiai családhoz tartozó pártok egymás jelöltjeit támogatják az országos választásokon.

          Az EMNT Elnöksége számára rokonszenves, és mind elvi, mind erkölcsi megfontolásokból tiszteletreméltónak tartja azt a két előbbi állásponttól eltérő értelmiségi kezdeményezést, amely a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) javaslatának nyomvonalán haladva jelképesen az autonómiára való szavazásra szólítja fel a magyar választópolgárokat. Ha ezt a kezdeményezést az EMEF keretében konszenzus övezte volna és az összes erdélyi magyar közéleti szereplő felvállalta volna, valóban kirajzolhattuk volna a Székelyföld és Erdély egyéb, magyarok által jelentős számban lakott régióinak autonómia-igényét jelentő térképét. Kár, hogy ilyen konszenzusra közéleti vezetőink jelenleg képtelenek.


Mindezek ismeretében az EMNT Elnökségének egyetlen megoldása marad: a választásokon való részvételre, az érvek és ellenérvek mérlegelése után pedig lelkiismeret szerinti szavazásra bíztatja erdélyi magyar közösségünk szavazásra jogosult tagjait.


Az EMNT elnöksége nevében


Tőkés László                                                              
elnök, EP-képviselő  

Toró T. Tibor
ügyvezető elnök
                                               


Brüsszel – Nagyvárad, 2009. december 2.

SZÉGYEN!!! Kempinski, 2. felvonás


2002. december 1. 
Medgyessy Péter a budapesti Kempinski szállóban Adrian Năstase-val, Verestóy Attilával és Kelemen Attilával ünnepli Erdély, Havasalföld és Moldva egyesülését .  

Szász Jenő reakciója a "Kempinski ügy" kapcsán:

"Árulók a határon innen és túl is vannak, s politikai cinizmus az, ahogyan a magyar miniszterelnök az RMDSZ-es csúcsvezetőséggel együtt ünnepelte december elsejét a román miniszterelnökkel"

Szász Jenő, 2002. december 11.

http://udvardy.adatbank.ro/?action=nevmutato&nevmutato=Kincses%20El%C5%91d&kezd=211




Mi történik nyolc évvel később?



!!!
00:36"-nál





2009. december 1.
Szász Jenő a Cotroceni palotában Băsescuval ünnepeli Erdély, Havasalföld és Moldva egyesülését .
(Mindkét felvétel korábbi találkozókon készült.)




NO COMMENT???

Rövidnadrágtól a nyakkendőig?


2009. november 28., szombat

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állásfoglalása a romániai elnökválasztás második fordulója előtt

Bár a romániai elnökválasztás első fordulójának eredményei a papírforma szerint alakultak, hiszen várható volt a megközelítőleg azonos támogatottsággal bíró két nagy párt, a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata–Liberális Párt jelöltjének második fordulóba jutása, mégis meggondolatlannak és aggasztónak tűnik az a sietség, ahogyan az erdélyi magyar politikai pártok vezetői – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) – támogatóik nevében elkötelezik magukat az egyik, illetve a másik jelölt mellett.

Meggondolatlan és elsietett, mert egyik jelöltnek sincs nyilvános és értékelhető politikai ajánlata általában a számbeli román többséggel együttélő nemzeti közösségek létkérdéseinek megnyugtató rendezésére, sajátosan pedig az erdélyi magyar közösségi autonómiák – a széles értelemben vett kulturális autonómia és a Székelyföld területi autonómiája – közjogi megvalósíthatósága tekintetében.

Ennek hiányában alapos a gyanú, hogy nem az erdélyi magyar érdek érvényesítése foglalkoztatja elsődlegesen az RMDSZ vezetőit, amikor – bár körmönfont módon, a Nemzeti Liberális Párt és Klaus Johannis lehetséges miniszterelnök-jelölt támogatásának leple alatt – ismét a posztkommunista érdekcsoportok által irányított szociáldemokrata jelölt, Mircea Geoană támogatására készülnek buzdítani a gyanútlan magyar választót, hanem inkább az ismét elérhető közelségbe került bukaresti kormányzati bársonyszékek bűvölete.

Nem sokkal átgondoltabb ennél a politikai képviseletünk számára létfontosságú arányos parlamenti berendezkedés helyett az autokratikus nemzetállami gyakorlat veszélyét hordozó elnöki rendszert, illetve a mondvacsinált „caracali” autonómia-modellt ígérő Traian Băsescu feltétlen támogatására való felszólítás sem az MPP elnöke részéről.

Akkor már tisztességesebb és megfelelő elvi alapú a Székely Nemzeti Tanács elnökének érvénytelen szavazásra buzdító kísérlete, amit egy összmagyar erdélyi összefogás egyértelmű politikai üzenetté erősíthetne, ennek hiányában azonban eleve kudarcra van ítélve, amint ezt az első forduló eredményei igazolták is.

Különösen aggasztónak tartjuk a korai elköteleződést azért is, mert a magyar pártok egymásnak ellentmondó döntését nem előzte meg részükről semmilyen kísérlet egy közösen vállalható, egyeztetett magyar álláspont kialakítására, bár még közvetlenül az urnazárást követő órákban javasoltuk az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívását a lehető legszélesebb összetételben. Ennek hiányában a pártok ellentétes álláspontja együttműködés és a magyar szolidaritás erősítése helyett újabb szembenállást gerjeszt az erdélyi magyar társadalomban, amely nemhogy az autonómia ügyét nem viszi előre, hanem az „oszd meg és uralkodj” gyakorlatának teremt alkalmas táptalajt.

Mindezen megfontolásokból, az EMNT továbbra is egyeztetést szorgalmaz az erdélyi magyar politikai és civil-politikai élet szereplői között, ennek érdekében ismételten az EMEF mielőbbi összehívását kezdeményezi.

Az EMNT Elnöksége nevében

Tőkés László Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő ügyvezető elnök


Nagyvárad, 2009. november 27.

2009. november 19., csütörtök

Gyere velünk Te is erdőt takarítani!


Erdőtakarítási programot indít a Kolozs megyei EMNT.

Az első, őszi nagytakarításra november 21-én, szombaton de. 11 órától kerül sor a Gácserben. Számítunk mindazok segítségére, akiknek fontos a zöld környezet tisztántartása, és márciustól novemberig, havonta egyszer szívesen áldoznak néhány órát egy közös, vidám hangulatú erdőtakarításra. Az akcióhoz szemeteszsákokat, munkakesztyűket, szemétszállító teherautót, a résztvevőknek pedig forró teát biztosítunk.

Találkozás: Szombaton de. 11-kor, a monostori trolibusz végállomás mellett, az „Unirea” sporttelep bejáratánál. A késve érkezők megtalálnak minket a sporttelep mögötti erdőszakaszon.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Kolozs megyei EMNT

2009. november 18., szerda

Szász Jenő zseniális felfedezése: Bă-Sz-eN-Té!


Băsescut támogatja Szász Jenő az elnökválasztás második fordulójában, ugyanakkor arra buzdít, hogy az első fordulóban az SZNT felhívását követve, érvénytelen szavazatokat dobjunk az urnákba.
Ha eddig bárki is kételkedett volna az ún. nemeuklidészi geometriában, többé ne tegye. Ezúttal Szász Jenő bizonyítja be, hogy a párhuzamosok igenis találkoznak. A bravúros felfedezés lényege, hogy a "Ne válasszunk elnököt Romániának..." és a „Véleményem szerint Băsescu az egyetlen olyan jelölt, aki megérdemli, hogy rá szavazzunk..." kijelentések valójában nincsenek is ellentmondásban egymással!
Ezek után már sokkolni sem tud a következő kinyilatkoztatása, mely szerint "...a PDL a magyar közösség egyetlen reménysége"!

Szegény fejem! Felrugtam az "összefogást"?


Megosztott Kiwi-díjat kaptunk a Transindextől Czika Tihamérral, a november 5-i főtéri tiltakozás kezdeményezéséért és megszervezéséért. Mindamellett, hogy őszintén jól esett a Transindex gesztusa, a kiwi rám eső részét is Tihamérnak ajánlottam, azért, hogy eloszlassam a díjazókban felmerült aggodalmakat. Válasz is érkezett, de úgy tűnik, hogy szegény Tihi félreértette, és kissé görcsösen értelmezte a gesztust. Legalábbis ezt éreztem a válaszlevelét olvasva.

2009. november 13., péntek

Főtér és felelősség

Szabadság, 2009. november 13.
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/33758

A vonat elment. Lezárult egy fejezet a kolozsvári Főtér történetében, s talán időszerű lenne megállni egy szóra, mérleget készíteni. Levonni a következtetéseket, és összegezni a tanulságokat, mert rengeteg tanulságot rejt magában mindaz, ami, és ahogy a Főtér átalakítása körül történt.

A kolozsvári Főtér a világ, s ezen belül a magyar kulturális örökség kiemelt jelentőségű része. Felbecsülhetetlen érték. Egyike azon szimbolikus és esztétikai értékeinknek, amelyek megőrzése és rendben tartása fokozott figyelmet, esetleges felújítása, netán átalakítása pedig maximális körültekintést, óvatosságot és hozzáértést követel.

Mindezek ellenére le kell szögeznünk, hogy a Főtér nem tabu. Ha a helyzet úgy kívánja, igenis hozzá lehet, sőt hozzá kell nyúlni, mint ahogy tették azt többször az utóbbi évszázad során. De csakis avatott kézzel, fokozott figyelmet szentelve az emberek ragaszkodására, érzelmi kötődéseire. Jelen esetben mindez elmaradt. Az elvégzett átalakítás eredménye közfelháborodást váltott ki Kolozsvár román és magyar lakosaiban egyaránt. Sajnos, erre szokás mondani, hogy késő bánat. Ne legyenek illúzióink, a csaknem hatmillió eurót felemésztő átrendezési munkálatok végeredményét évekig, évtizedekig nem fogják megváltoztatni. Román vélekedések szerint a jelenlegi városvezetésnek sikerült beköltöztetni Moldvát Kolozsvár szívébe. Avatott újságírók a jelenlegi teret Focşani-i, Vaslui-i főterek Erdélytől idegen képéhez hasonlítják.

A tiltakozások sora nem most kezdődött el. Gaal György, Asztalos Lajos és mások már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy rossz irányba mozdult a Főtér felújításának ügye. Sajnos, figyelmeztető írásaik süket fülekre találtak. Annak ellenére, hogy egyértelműen kitapintható volt a közösség túlnyomó részének álláspontja, megválasztott képviselőink figyelmen kívül hagyták azt, és saját ízlésük, szubjektív véleményük, politikai érdekeik, vagy egyszerűen gyengeségük alapján hallgatólagosan vagy tevőlegesen részt vettek abban, ami több mint mulasztás: közös értékünk rombolása.

A Főtérnek a századfordulón történt rendezése, piactérből dísztérré történő átalakítása egy jól átgondolt, és a város polgárságának körében széles körű támogatottságnak örvendő kezdeményezés eredménye volt. Lényegét pontosan az jelentette, amit most teljes mértékben elvesztett. Csiricsáré, giccs, zsibvásár helyett felállították a Mátyás szobrot, a tér központi elemét, és körülötte, annak súlyát kiemelendő, céltudatosan megtervezett zöldövezetet hoztak létre, amely ugyan átalakult az elmúlt száz év során, de a rendeltetését nem veszítette el. A mostani átalakítás alapgondolatának lényege, s egyben maga az eredmény pont az, amit akkor sikerült felszámolni. A korabeli lacikonyhák helyett sörsátrak, a templom körül lebontott házak helyett korcsolyapálya, a zsibvásár helyett termékbemutatók, sörfesztiválok helyszíne lesz a Főtér.

Persze lehet erre azt mondani, hogy ugyanúgy szubjektív szempont (rendszer) ez is, akár az átalakítóké. A különbség pusztán az, hogy egy meglévő, a lakosság által közkedvelt tér megváltoztatásához sokkal súlyosabb érvek kellenek, mint amelyekkel a városvezetés előrukkolt. Az „adjuk vissza a teret az embereknek” érv eleve hamis, mert ezt a teret még így, tudatosan elhanyagolt állapotában is magukénak érezték, szerették a város lakói, nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül. Az utóbbi hét reakciói is ezt támasztják alá.

A másik fő érv a középkori terek analógiáira épült, de több sebből vérzett: a főtér mai arculata a 19. században alakult ki, az épületek homlokzatai nem középkori jellegűek, így a „középkori jellegű” járószint kialakítása indokolatlan és erőltetett volt. Arról nem is beszélve, hogy az eredmény sokkal inkább modern, mint „antik” benyomást kelt a szemlélőben.

Talán a legbosszantóbbnak mégis az tűnik, hogy az illetékesek folyamatosan a „nyugati”, európai trendekre hivatkozva érveltek az átalakítás mellett. Mérhetetlen műveletlenség és/vagy céltudatos demagógia, manipuláció az ilyen típusú érvelés. Horgásznyelven etetésnek hívják. Nem kell végigjárni Európát ahhoz, hogy megértsük: egységes európai kultúra, sem építészeti, sem más tekintetben nem létezik. Athén és Stockholm, Szicília és Skandinávia, egy dél-német kisváros és Párizs között ég és föld a különbség. Ettől függetlenül mindegyiknek megvan a saját jellegzetes bája, szépsége. Európa ettől színes, ettől érdekes. Ezért nevezzük divatos szóval multikulturálisnak. Kolozsvár a Főtér átalakításával pont a sajátos szépségéből veszített el valamit. Tegyük hozzá: nem visszafordíthatatlanul.

A jelen írás kerete szűkös ahhoz, hogy az elvégzett munka minőségét is számba vegyük. Azt azonban nyugtázhatjuk, hogy nem kell sokat keresgélni a hibákat, mert szembeszökőek.

Mindezek tudatában, megállapíthatjuk, hogy súlyos felelősség terheli mindazokat, akik az átalakítást ilyen szempontok alapján kezdeményezték, és végrehajtatták. De felelősség terhel másokat is, mindazokat, akik hagyták mindezt megtörténni.

Felelősek vagyunk mi, akik tudtuk, hogy mi készül, és beláthatjuk, nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy ne így történjen. Nem használtuk ki a figyelemfelkeltés, a tiltakozási formák rendelkezésünkre álló eszközeit.

Felelősek azok is, akik nem tudtak ugyan a tervekről, s bár módjukban állt követni a közélet történéseit, mégsem tették. Csak akkor szereztek tudomást róla, amikor a visszafordíthatatlan valósággal szembesültek.

Felelősek a közösségünk képviselői is, akik részt vesznek a város vezetésében, de elmulasztották a széles körű konzultációt, majd a tiltakozás lehetőségét akkor, amikor annak ideje volt, és nem vették figyelembe a közösség túlnyomó többségének a véleményét. Fokozottan pedig azért, mert némelyikük mind a mai napig következetesen kiáll a „rossz” mundér becsülete mellett.

A jövőre nézve ismét egy keserű tanulság: megbízott képviselőink ilyen ügyekben konzultáljanak az illetékes intézményeinkkel – ne csak felületesen, hanem ténylegesen! –, és igyekezzenek valóban a magyar közösséget képviselni a döntéshozó testületekben. Elsőként általában ők jutnak az ilyen jellegű információk birtokába, de nem mindegy, hogy azt milyen erősséggel, hangsúllyal továbbítják a sajtó és a közösség felé.

A Főtér járószintjének átalakítása sokunkban azt az érzést kelti, hogy valamit megint elvesztettünk, hogy valamit újra, akaratunk ellenére, és beleegyezésünk nélkül elvettek tőlünk, kolozsváriaktól, s tőlünk, magyaroktól. Érezhetően zavarban vagyunk, tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat a saját városunkban. Mégis úgy érzem, hogy a legyőzöttek csüggedése, a magunkba zárkózás, a tehetetlenség helyett a nehezebb utat kell választanunk. Legyen ez egy okkal több arra, hogy feleszméljünk, rájöjjünk arra, hogy a közösségnek indokolt esetben milyen ereje lehet. A Főtéren pedig ne leszegett fővel, lesütött szemmel, s muszájból járjunk át, mert akkor csak a kövezetet látjuk, azt, amit elrontottak. Emeljük fel a tekintetünket, nézzünk körül, és rájövünk arra, hogy a lényeg valójában nem változott, a Főtér továbbra is ott van körülöttünk, és a miénk!

Jó volt látni és részt venni kedd este a fiatalok kezdeményezésére létrejött megmozduláson. A teret továbbra is nekünk kell belakni, és határozottan ellenezni a különféle zsibvásárok, fesztiválok ottani megszervezését. Ezt még nem késő megtenni! A Szent Mihály templomban zajló miséket, alkalmi hangversenyeket és más emelkedett hangulatú eseményeket, valamint a környék jobb időkhöz szokott lakóit az eddigiekben is oda nem illő módon és méltatlanul zavarta a főtéri hangos ricsaj, reklámhadjárat.

A Főtér most még befejezetlen. Ebben az átmeneti időszakban is biztosítani kell, hogy a Kolozsvárra kerülő magyar fiatalok is magukénak érezzék a teret. Az elmúlt hosszú hónapok alatt sajnos, kényszerből sokan elszoktunk e helyről. Most megnyitva s lecsupaszítva itt van előttünk, de továbbra is a miénk lehet. Tűzzük ki célul – a fiatalok kezdeményezésével összhangban –, hogy időről időre, hónapról hónapra oda szervezzünk bizonyos eseményeket, hogy újra belakjuk, és otthonossá tesszük a teret a kolozsvári magyar közösség számára. Ez még rajtunk múlik!

Zárszóként: Kolozsvár „Transilvaniae civitas primaria”: Erdély fővárosa. Ne hagyjuk, hogy máshonnan jött percpolitikusok – tizenöt percnyi plusz kampányfigyelemért cserébe – feláldozzák tereinket, utcáinkat. A Dsida Jenő utca nevének megváltoztatásával, a történelmi műemlékek magyar nyelvű feliratozásának elvetésével, a Főtér kiüresítésével nem csak a kolozsvári, erdélyi magyaroktól vesznek el valami pótolhatatlant – hanem Erdély sokszínűségét, a különböző kultúrák egymás mellett élését, egymás tiszteletét is tagadják.

Mindazt, amire a multikulturalitás örve alatt hivatkozni szoktak.

Mindazt, amire méltán lehetnének büszkék az erdélyi románok, magyarok, cigányok, valamint a maradék szászok és zsidók.

Mindazt, ami európai. Ami nélkül Kolozsvár már nem Erdély fővárosa. Még csak nem is város.

Hanem kampányfelület.

2009. november 3., kedd

Tiltakozzunk együtt!

Barátaink!


Holnap Kolozsvár főterét avatják. Furcsán hangzik! Úgy tűnik, az illetékesek nincsenek tisztában a Főtér történelmével, a város évszázados múltjával, amely különösebb csinnadratta nélkül azzá tette a teret ami: mindannyiunk jelképes központja, otthona, amelyet értelmetlen avatni.
A holnapi “avatás” annak a folyamatnak a vélt kiteljesedése, amelyet Gheorge Funar indított el a kilencvenes évek elején, és amelyet a Boc–Apostu páros zár le holnap délután. A szimbolikus térfoglalás lényege: megszüntetni, felszámolni a Főtér Magyar jellegét, és mint „megújult” Piaţa Unirii-t átadni az új többségnek.
A lebetonozott tér látványa sokunkban fájdalmat ébreszt majd, de a Főtér akkor is az marad, ami volt! A Bánffy palotát, a Rhédei házat, a Szent Mihály templomot, a Mátyás szobrot nem tudják eltűntetni, minket pedig nem tudnak megakadályozni abban, hogy a főteret újra meg újra belakjuk.
Azért megyünk ki holnap 14 órakor, hogy mindezt a városvezetés tudomására hozzuk. Csendben, méltóságteljesen, de határozottan! Tarts velünk Te is!
Találkozunk délután kettőkor a Mátyás szobor előtt!

Kérünk, hogy a felhívást továbbítsd kolozsvári ismerőseidnek, barátaidnak!

2009. szeptember 6., vasárnap

Egy csepp Mezőség - kommentár nélkül

.


Kattintson a képre a nagyobb mérethez.
.

2009. július 8., szerda

2009. június 24., szerda

Kolozsvári szobrok. Tojnak rájuk?

.
.


Győztest hirdetett a kolozsvári polgármesteri hivatal a Mátyás szobor restaurálására kiírt versenytárgyaláson. A Krónika információi szerint,
"...a felújítással megbízott, többnyire útépítésre és épületek felújítására szakosodott szebeni Concefa Rt. nem rendelkezik a Fadrusz-alkotás rendbetételéhez elengedhetetlen szakmai felkészültséggel."

A Krónika teljes összeállítása az alábbi linken olvasható:
http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=29169

A városházának nem kontárokra kellett volna bíznia a Mátyás-szobor felújítását, ebből az alkotásból nem lehet csúfot űzni - nyilatkozta a napilapnak Kolozsi Tibor szobrászművész.
Egyetértek, és hozzáteszem, hogy a városházának általában nem kontárokra kellene bíznia a műemlékek
megalkotását, karbantartását vagy felújítását, ha egyáltalán foglalkoznak még ilyesmivel.

Készítettem néhány fényképet a román vonatkozású emlékművekről (a teljesség igénye nélkül), mert az illetékesek viszonyulása a (saját) szobraikhoz sok mindenről árulkodik.

Kattintson a képre a teljes mérethez.


GLORIE OSTAŞULUI ROMÂN - Aşa trece gloria lumii!




ALEXANDRU IOAN CUZA - Watch your back!









HOREA, CLOŞCA, CRIŞAN - Rendbetéve!



MONUMENTUL REZISTENŢEI ANTICOMUNISTE - Funar érában fogant, Boc érában született.





CONSTANTIN DAICOVICIU - Mást érdemel!?



SIGISMUND TODUŢĂ - Eltűnt, pedig nemrég avatták.



UNIVERSITATEA DE ARTĂ ŞI DESIGN - Köztéri névjegyek?









LIVIU REBREANU - GOLANII!!!



I. L. CARAGIALE - Kár hogy nem láthatja!



MIHAI VITEAZUL - Biztos alapokon.





2009. június 20., szombat

Hogyan tovább?

Túl vagyunk az európai parlamenti választásokon, s egyben egy politikai vonatkozásban igencsak mozgalmas tavaszon, melynek történései rendhagyó módon felkavarták, de legalábbis megmozgatták az erdélyi magyar belpolitika állóvizét.

Az éveken át egymással állóháborút vívó felek, a Markó Béla vezette RMDSZ és a Tőkés László által fémjelzett nemzeti oldalt képviselő EMNT a magyar összefogás listája, valamint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozásával sokak számára meglepetésszerű kísérletet tett arra, hogy közös hadrendbe állítsa az erdélyi magyarság sorait. Annak ellenére, hogy az összefogásból kimaradt a Magyar Polgári Párt, amely a választási hadjárat során tanúsított hozzáállásával semmiképpen sem Nemecsek Ernőre emlékeztetett, a június 7-i választás eredménye sikeresnek mondható.

Tekintettel arra, hogy a romániai EP-delegáció két mandátummal megrövidült, és az erdélyi magyaroknak a korábbihoz hasonlóan három helyet sikerült megszereznie, az elért eredményt nehéz lenne kudarcként elkönyvelni. Más kérdés, hogy miként alakulhattak volna a dolgok, amennyiben az összefogásban a tényleges szavazatmaximalizálást szem előtt tartva az MPP is egyenjogú félként vesz részt, de utólag okafogyott a „mi lett volna, ha…” kérdését boncolgatni.

Kiindulva abból, hogy az első orosz–amerikai űrsétát idéző próbálkozás eredményét mindkét fél sikerként könyvelte el, felvetődik a kérdés: hogyan tovább? A felek a kampány során többször hangsúlyozták, hogy a hosszabb távú együttműködést a választási eredmény függvényévé teszik, következésképpen a sikeres főpróba után a közös érdemi munkának most kellene elkezdődnie. Mivel a választási szövetség egy alkalomra köttetett, ennek lejártával az EMEF maradt a két oldal metszése, s egyben a közös jövőtervezés valós vagy virtuális műhelye is.

A magyar közösségen belüli plurális egység megteremtését szorgalmazóknak jó hírt jelent, hogy az EMEF működtetésére megvan a politikai szándék. Az EMEF-et életre hívó EMNT és a köré csoportosuló civil szervezetek, valamint az RMDSZ mellett az MPP is önálló résztvevőjévé szeretne válni a fórumnak. Érvelése szerint nem az EMNT égisze alatt, hanem alanyi jogon illeti meg a rendszerben való részvétel. Mivel az EMEF döntései paritásos alapon születnek, az RMDSZ hozzáállását ismerve megjósolható, hogy a bővítés még várat magára.

A fórum lényegét, belső tartalmát tekintve üdvözlendő, hogy június második felében létrejön, s egyben első alkalommal ülésezik az autonómia-munkacsoport, amelyet – remélhetőleg záros határidőn belül – további munkacsoportok (ifjúsági, gazdasági, oktatási stb.) létrehozása követ. Mindent összevetve bizakodóan szemlélhetjük a történéseket, hiszen a jelek arra mutatnak, hogy a korábbi párhuzamos kommunikációhoz képest, az erdélyi magyar belpolitikában a konkrét keretek közötti párbeszéd időszaka következik.

Komoly előrelépés mindez, annak ellenére, hogy vélhetően már a közeljövő is tartogat(hat) számunkra kényes, az átmenetileg idillinek tűnő állapotot alaposan próbára tevő fejleményeket. Példaként a közelgő romániai államfőválasztást s ezen belül a magyar jelölt indításának kérdését említeném. A téma sok szempontból közelíthető meg, s talán első látásra nem is feltűnő, hogy mennyi feszültséget rejt magában. Az egyik kérdés, amely önmagában is megosztja mind a választókat, mind pedig a politikusainkat, az a magyar elnökjelölt állításának értelméhez fűződik.

Kétség nem férhet ahhoz, hogy a jelenlegi romániai politikai viszonyok között esély sincs arra, hogy az állam elnöke a magyar közösség soraiból kerüljön ki. Ebből kiindulva egy esetleges kampány sokak szemében nem más, mint hasztalan erőfeszítés, amely ráadásul komoly anyagi ráfordítást is igényel. Árnyalódik a kép, amennyiben pártpolitikai szempontból vizsgáljuk a jelöltállítás kérdését. A választáson való részvétel mellett szól egyrészt az az íratlan politikai szabály, mely szerint egy politikai szervezetnek minden lehetőséget ki kell használnia ahhoz, hogy szavazóbázisát mozgósítsa, hiszen így tudja megakadályozni a lemorzsolódást. Ezen logika alapján mindkét erdélyi magyar politikai alakulat, az RMDSZ és az MPP is érdekelt a jelöltállításban.

Az MPP esetében különös fontosságú a mozgósítás, hiszen az egy évvel korábban lezajlott önkormányzati választáson megtett belépője óta az országos politika vonatkozásában teljes passzivitásba süllyedt. Kimaradt mind az ősszel lezajlott parlamenti, mind pedig a júniusi EP-választásokból. Az elnökválasztás ráadásul nem hordozza magában annak a veszélyét, hogy a szétszavazó magyar közösség közvetlen károkat szenved, ebből kifolyólag a rivális RMDSZ-nek sem lesz könnyű démonizálni a polgári pártot. Más kérdés, hogy az MPP elmúlt egyéves tevékenysége alapján a választók számára úgy tűnhet, a Szász Jenő vezette alakulat a komoly munka helyett megrekedt a politikai inkubátorban.

Ennek következtében az induláshoz szükséges kétszázezer aláírás összegyűjtése is túl nagy feladatot jelenthet a párt számára. Nincs sokkal könnyebb helyzetben az RMDSZ sem, hiszen igazi politikai csúcsragadozóként kimondatlanul is a mihamarabbi kormányra kerülést tartja szem előtt, s ennek elérése érdekében a választási részvétel, valamint egy minél jobb eredmény elérése különös fontosságú lehet.

Komoly gondot jelenthet számára az, hogy ezúttal kevés esély mutatkozik arra, hogy az ügynek megnyerjék a magyar kormányzati szerepvállaláshoz, finoman szólva, szkeptikusan viszonyuló Tőkés Lászlót és az általa vezetett EMNT-t, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi napokban felröppentett potenciális jelöltek nevei igencsak távol állnak a nemzeti oldal számára elfogadható kategóriától. Nyitott tehát a kérdés, hogy a magyar összefogás átmenthető-e, ad absurdum kiszélesíthető-e az őszi választásra. Mint annyi minden, ez is csupán a politikai akaraton múlik.