Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács állásfoglalása a romániai elnökválasztás második fordulója előtt

Bár a romániai elnökválasztás első fordulójának eredményei a papírforma szerint alakultak, hiszen várható volt a megközelítőleg azonos támogatottsággal bíró két nagy párt, a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata–Liberális Párt jelöltjének második fordulóba jutása, mégis meggondolatlannak és aggasztónak tűnik az a sietség, ahogyan az erdélyi magyar politikai pártok vezetői – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) – támogatóik nevében elkötelezik magukat az egyik, illetve a másik jelölt mellett.

Meggondolatlan és elsietett, mert egyik jelöltnek sincs nyilvános és értékelhető politikai ajánlata általában a számbeli román többséggel együttélő nemzeti közösségek létkérdéseinek megnyugtató rendezésére, sajátosan pedig az erdélyi magyar közösségi autonómiák – a széles értelemben vett kulturális autonómia és a Székelyföld területi autonómiája – közjogi megvalósíthatósága tekintetében.

Ennek hiányában alapos a gyanú, hogy nem az erdélyi magyar érdek érvényesítése foglalkoztatja elsődlegesen az RMDSZ vezetőit, amikor – bár körmönfont módon, a Nemzeti Liberális Párt és Klaus Johannis lehetséges miniszterelnök-jelölt támogatásának leple alatt – ismét a posztkommunista érdekcsoportok által irányított szociáldemokrata jelölt, Mircea Geoană támogatására készülnek buzdítani a gyanútlan magyar választót, hanem inkább az ismét elérhető közelségbe került bukaresti kormányzati bársonyszékek bűvölete.

Nem sokkal átgondoltabb ennél a politikai képviseletünk számára létfontosságú arányos parlamenti berendezkedés helyett az autokratikus nemzetállami gyakorlat veszélyét hordozó elnöki rendszert, illetve a mondvacsinált „caracali” autonómia-modellt ígérő Traian Băsescu feltétlen támogatására való felszólítás sem az MPP elnöke részéről.

Akkor már tisztességesebb és megfelelő elvi alapú a Székely Nemzeti Tanács elnökének érvénytelen szavazásra buzdító kísérlete, amit egy összmagyar erdélyi összefogás egyértelmű politikai üzenetté erősíthetne, ennek hiányában azonban eleve kudarcra van ítélve, amint ezt az első forduló eredményei igazolták is.

Különösen aggasztónak tartjuk a korai elköteleződést azért is, mert a magyar pártok egymásnak ellentmondó döntését nem előzte meg részükről semmilyen kísérlet egy közösen vállalható, egyeztetett magyar álláspont kialakítására, bár még közvetlenül az urnazárást követő órákban javasoltuk az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívását a lehető legszélesebb összetételben. Ennek hiányában a pártok ellentétes álláspontja együttműködés és a magyar szolidaritás erősítése helyett újabb szembenállást gerjeszt az erdélyi magyar társadalomban, amely nemhogy az autonómia ügyét nem viszi előre, hanem az „oszd meg és uralkodj” gyakorlatának teremt alkalmas táptalajt.

Mindezen megfontolásokból, az EMNT továbbra is egyeztetést szorgalmaz az erdélyi magyar politikai és civil-politikai élet szereplői között, ennek érdekében ismételten az EMEF mielőbbi összehívását kezdeményezi.

Az EMNT Elnöksége nevében

Tőkés László Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő ügyvezető elnök


Nagyvárad, 2009. november 27.